A családfakutatás a legegyszerűbb módszer arra, hogy kiderítsük, milyen származású a friss Irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László. Mert a díj odaítélése után a sajtóban fura találgatások terjedtek el ezzel kapcsolatban.
A találgatások oka egy Krasznahorkai nyilatkozat, de ne fussunk ennyire előre!
„Krasznahorkai mindig mindent megtett, hogy megfeleljen a liberális körök igényeinek, még zsidó származásúnak is mondta magát.” „A zsidó származású Krasznahorkai életpályáját tanulmányozva eléggé feltűnik, hogy családját inkább szerette a kommunista rezsim, semmint üldözte”. „Krasznahorkai Lászlót fasisztázva kritizálták a Svéd Akadémia döntését a Hamász magyarországi szimpatizánsai … Akinek az anyja zsidó az zsidó.” „Vicces, hogy kiderült, félig zsidó vagyok”.
Néhány idézet az interneten megjelent írásokból, az utolsó még fontos lesz. Az mindenképpen említésre méltó, hogy az író maga felelős a származása körüli káosz megteremtésében.
Krasznahorkai interjút adott a Friderikusz podcastnek, ebben hangzott el az alábbi részlet:
„Azért nem a holokauszttal kezdődött a pogrom, mint népszokás. Az egészből számomra az derült ki kamaszként, amikor ezt megtudtam, hogy hát természetesen az én ősöm, ez a zsidó, ez nem volt érdekes, és apám sem mondta soha ezt, csak annyit…
–Merthogy zsidók?
–Igen. Részben. Szóval, ki tudja, hogy elfogadnának-e.”
Szóval Krasznahorkai azt sejteti, hogy van az ősei között egy zsidó, akiről a családban nem beszéltek. Közben tesz egy erős kijelentést, miszerint a szlovák névtől meg kellett szabadulni, merthogy „nem a holokauszttal kezdődött a pogrom, mint népszokás”. És itt meg kell állni egy pillanatra.
A nagypapa, eredetileg Korim György, 1934-ben változtatta meg vezetéknevét Krasznahorkaira, ahogyan az a tótkomlósi evangélikus anyakönyvből, a keresztelési bejegyzéséhez toldott utólagos bejegyzésből kiderül. Ez a bejegyzés két dolgot mindenképpen jelent. Korim György nem zsidó, hanem evangélikus volt, ráadásul tót.
Tótkomlós szlovákságáról az irodalomban jártas olvasó már hallhatott Zavada Pál Jadviga párnája című regényéből, ami Tótkomlóson, szlovák környezetben játszódik. Tótkomlóson soha nem jegyeztek fel a szlovákok ellen irányuló pogromot, sőt, a településen a mai napig élénk szlovák evangélikus gyülekezeti élet és szlovák nyelvű lelkészi szolgálat folyik.
Miért állította tehát Krasznahorkai, hogy a pogromot megelőzendő változtatta meg nagyapja a tót családi nevet Krasznahorkaira? Miért utalt arra, hogy származása „részben” zsidó? Nem tudjuk. De lássuk akkor, hogy milyen származású Krasznahorkai László!
Készítettem egy névadó ágakra redukált családfát, amiből sok minden kiderül.
Krasznahorkai László ősei apai ágon tót evangélikusok voltak. Az ősöket a 18. század végéig kutattam. A Korim/Krasznahorkai név mellett olyan nevű feleségek jelennek meg, hogy Karkus, Verseczki, Gyurkovics, Leginszki. Szlovák, de mindenképpen szlávos nevek. Ezen az ágon mindenki evangélikus. A 18. század elején a környék földesura, Rudnyánszky József előbb Békésszentandrásra, majd a helyszűke miatt Komlós pusztára szlovák, evangélikus vallású jobbágyokat telepített. Utóbbiból lett Tótkomlós. A források szerint a telepesek Gömörből, Krasznahorka környékéről vándoroltak Nógrádon át a Dél-Alföldre. Krasznahorka környékén a Korim név ma is gyakori a szlovákok körében.
Krasznahorkai anyja Pálinkás Júlia ugyancsak békési (Bánfalva, Gádoros), de római katolikus magyar családból származik. Magyarságukra utalnak a feleségek magyar nevei (Hajdú, Vizi, Kiss) is.
A két ágat nagyjából a 19. század elejéig vezettem vissza, ahogyan fent olvasható, szlovák evangélikusok és magyar katolikusok voltak az író ősei. Nincs nyoma zsidónak. Abban a korban egyébként lehetőség sem volt arra, hogy zsidók keresztyénekkel házasodjanak.
Az anyakönyvek szerint tehát Krasznahorkai László féligtót, félig magyar származású. Ettől persze még vígan lehet zsidózni, akinek úgy tetszik és ehhez sajnos maga az író adta az ötletet.
