Családfakutatás közben, amikor az ember már néhány száz oldalt végiglapozott egy-egy nehézkes és könnyen nem olvasható anyakönyvben, mindig jön egy üdítő bejegyzés. Az üdítő szó helyettesíthető a megdöbbentővel, a váratlannal vagy a szórakoztatóval.
A nyelvészek tudják, hogy a magyar nem az elmúlt évtizedekben kezdett el illetlen szavakat használni és nem csupán az élőbeszédben, hanem az írott szövegekben is gyakorolta ezt a szokását. A „kurva” szó ma sem tartozik az illedelmes szóhasználat körébe, de el tudja azt képzelni valaki, hogy egy lelkész ezt az anyakönyvbe is képes volt beírni?
Egy ügyfelem családfájához kerestem a megfelelő szereplőket (értsd, akiket igazoltan oda tudok kapcsolni), amikor a csöngei evangélikus anyakönyvben a szemem elé lépett a „négyszerte való kurva” szóösszetétel. Vajon az így illetett nő hivatásszerűen osztotta a gyönyöröket, vagy más jelentése volt a bejegyzésnek?
Az anyakönyvet tovább lapozgatva aztán találtam kétszerte és háromszorta kurvákat is, majd jobban vizsgálva az érintett ”hölgyeket”, megtudtam, hogy ahány törvénytelen gyereket hozott a világra, annyi szerte lett kurva az illető. Gyürü Katának a házasságát megelőzően négy gyereke született házasságon kívül, így érdelemte ki ezt a nem éppen dicső jellemzést.
Mindenesetre látható, hogy a korabeli evangélikus lelkészek nem finomkodtak, mi pedig kétszáz év múltával megdöbbenhetünk az őszinteségükön. Azért elgondolkodtató: ha valaki a felmenőit kutatja, és Gyürü Kata, a fenti jelzővel jellemzett asszony az őse, akkor milyen érzéssel írja be őt a családfájába?
