Batthyány Lajos a magyar történelem egyik legkiválóbb, ugyanakkor tragikus szereplője is. Magyarország első miniszterelnöke, akit megtorlásul a Habsburg hatalom 1849. október 6-án kivégeztetett.
Gróf németújvári Batthyány Lajos Pozsonyban született 1807. február 10-én, a pozsonyi Szent Márton székesegyházban keresztelték másnap.
Fiatalon Zágrábban jogot tanult, majd katonának állt és a Miklós-huszároknál hadnagyi rendfokozatot kapott. Apai örökségét hosszú pereskedés után szerezte meg anyjától nagykorúvá válása után. Ekkor leszerelt és ikervári birtokára, Vas vármegyébe költözött.
1830-ban lett a főrendi ház tagja, de komolyabb politikai szerepet nem vállalt. Azt először az 1839-40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be, mint a főrendiházi ellenzék vezére. 1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé, majd az Ellenzéki Párt 1847. március 15-i megalakulásakor annak első elnökévé választották. Tagja volt a reformellenzék követeléseivel Bécsbe utazott küldöttségnek, majd V. Ferdinánd király 1848. március 17-én megbízta a magyar kormány megalakításával.
Ennek a kormánynak lett tagja Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, gróf Széchenyi István, mint közmunka- és közlekedésügyi miniszter és Deák Ferenc, mint igazságügy miniszter. Az uralkodó Batthyány második kormányát nem fogadta el, az ő megbízatását pedig 1848. szeptember 25-én visszavonta. A gróf ezután próbált egyeztetni a királlyal, de látva annak reménytelen kimenetelét, október 2-án lemondott. Ezután közkatonaként belépett a honvédseregbe, de október 11-én lováról leesett és karját törte.
1849. januárjában az országgyűlés az ő vezetésével küldöttséget menesztett Windisch-Grätz tábornokhoz, de az nem fogadta őket. Visszatért Pestre, ahol január 8-án elfogták. Ezt követően a budai börtön után megjárta Pozsony, Laibach és Olmütz celláit is. Koholt vádak alapján perbe fogták és kötél általi halálra ítélték. A kivégzése előtt éjszakán a felesége által becsempészett tőrrel súlyos sérüléseket okozott a nyakán, de életét az orvosi beavatkozás megmentette, hogy aztán kötél helyett a pesti Újépület udvarán október 6-án, az aradi tábornokok kivégzésének napján, sortűz oltsa ki életét.
