Napjainkban a családfakutatás egyik alapja, hogy őseinket családnevük alapján keressük. Gyakori formája a családfa elkészítésének, hogy csak a névadó ágat keressük vissza az időben. A névadó ág alapja pedig a családnév, másként vezetéknév. Izlandon ez a fajta családfa nem készíthető el!
Évszázados folyamatok vezettek el odáig hogy mára a világ szinte valamennyi országában minden embernek van egy, többnyire apai ágon, az őseitől örökölt vezetékneve. Ha valakit Molnárnak hívnak, akkor apai ágon az ősei többnyire szintén Molnár nevezetűek voltak. A Honfoglalás idején azonban még nem így volt.
A korai oklevelek a személyeket nem családnév szerint említik, hanem aszerint, hogy kinek a fia/lánya, legfeljebb annak a településnek a nevét írták megkülönböztetésül, ahol élt az illető. Így aztán az volt a természetes, ha valakit István fia Balázsként említenek, vagy káldi István fia Balázs (Stephanus filius Blasius de Kald) a megnevezés. Az Árpád-kor vége felé kezd kialakulni az a gyakorlat, hogy a keresztnév elé már egy, az egész családban használt nevet – vezeték- vagy családnév – illesztenek.
Akkoriban a leggyakoribb forrása a családnévnek annak a településnek a neve, ahonnan a család származott, vagy élt (Bobai, Simonyi stb.) vagy az István fia Balázst rövidítették Istvánffy Balázsra, majd ez a családnév állandósult a leszármazottaknál. A családnevek képzése aztán kiegészült a foglalkozásnévből (Varga, Kőműves stb.), nemzetiségi származásból (Horvát, Tót stb.), vagy valamilyen tulajdonságból (Nagy, Vörös, Bátor stb.) származó kifejezésekkel. A 18-19. századra kialakult a megkülönböztető név is, általában azokon a helyeken, ahol egy-egy családnévből sok volt. Ha tehát egy faluban sok családot hívtak Nagynak, akkor az anyakönyvekben gyakran találkozhatunk a Nagy alias Felső, vagy Nagy alias Kanász nevekkel. A cél a könnyebb megkülönböztethetőség volt, ebből pedig az is származhatott, hogy a Nagy alias Kanász család a későbbiekben már csak mint Kanász volt ismert. A nemesi családoknál gyakori volt, hogy a családi gyökerekre utaló településnév használatával tették jelentősebbé a nevüket, mint például egyházasberzsenyi Berzsenyi Dániel.
Hasonló folyamatok játszódtak le Európa többi országában is. De nem így Izlandon!
Izlandon a mai napig nincsenek családnevek! Az izlandi gyakorlat szerint a gyermekek az apjuk keresztnevéből meghatározott szabályok szerint kapnak vezetéknevet, már ha hívhatjuk ezeket a neveket így. De másként képzik a fiúk és lányok vezetéknevét, tehát az egy generációhoz tartozó fiúk és lányok vezetékneve is eltér.
Nézzük ezt a gyakorlatban. Halldór Kilyan Laxness (eredeti nevén Halldór Guðjónsson) Nobel-díjas író őseinek neve alapján mutatom be a nevek alakulását. Előtte azonban jegyezzük meg: a fiúk nevét az apai keresztnévből a -sson, a lányokét a -sdottir toldalékkal képzik.
Laxness (ez csak művésznév) apai dédapja Bodvar Jonsson volt, nagyapja Helgi Bodvarsson, apja Guðjón Helgi Helgasson (ahol a Helgi keresztnév), így kapta születésekor az író a Halldór Guðjónsson nevet. Rövidítve tehát: Jonsson → Bodvarsson → Helgasson → Guðjónsson. A lányok esetében ez generációkként így lett volna: Jonsdottir, Bodvarsdottir, Helgasdottir, Guðjónsdottir.
Az egyes generációk „vezetéknevét” tehát mindig az apai névből képzik, feltéve, hogy ismert az apa. Ha azonban csak az anya neve ismert (házasságon kívüli gyerekek), akkor az anya nevéből képződik az új név. Sigridur Jonsdottir fia az Olaf Sigridursson, lány az Inga Sigridursdottir nevet kaphatná.
Magyarországon természetes, hogy az én apai ági őseimet az Erdélyi család kifejezéssel emlegetjük, hiszen valamennyi ősnek Erdélyi volt a családneve azon az ágon. Nos, ez Izlandon elképzelhetetlen.
