Maléter Pál, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere a forradalom utáni megtorlások egyik áldozata. Halálát csak kivégzése után kilenc évvel anyakönyvezték, de még a bejegyzésben is hazudtak.
Maléter Pál evangélikus értelmiségi családba született 1917. szeptember 4-én Eperjesen. Orvosnak készült, de a család anyagi nehézségei miatt kénytelen volt abbahagyni tanulmányait. Ezután, 1939-ben katonának jelentkezett, 1940-ben pedig felvették a Ludovika Akadémiára. Ekkor indult katonai pályáfutása, aminek első csúcspontja az volt, amikor 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormányt védő zászlóalj parancsnokának nevezték ki.
Tiszti rangját a kommunista hatalomátvétel után is megtarthatta. Az ’56-os forradalom napjaiban Maléter átállt a felkelők oldalára és letette a fegyvert. Ezután részt vett október 31-én a Nemzetőrséget megszervező megbeszélésen. Nagy Imre november 1-én nevezte ki honvédelmi miniszternek.
November 3-én a szovjetek egy tárgyalő delegáció tagjaként Tökölre csalták, ahol letartóztatták. 1957 januárjában adták át a magyar hatóságoknak, akik őt is bevonták a Nagy Imre-perbe, ahol Nagy Imrével és Gimes Miklóssal őt is halálra ítélték. Az ítéletet 1958. június 16-án hajtották végre.
„1958. június 16-án hajnalban, a kivégzést követően Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós> holttestét koporsóba tették, és a budapesti Országos Börtön sétálóudvarán ásták el. A betemetett gödörre ócska bútorokat, limlomot hánytak. 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat, köréjük kátránypapírt drótoztak és átvitték a szomszédos Újköztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt (Nagy Imrét »Borbíró Piroska« fedőnéven) jeltelen sírba ismét elásták” – írta Rainer M. János történész.
A halál anyakönyvezését kilenc évvel később, 1967. április 5-én végezték el a Budapest X. kerületi anyakönyvi hivatalban. A halál helyeként „szemérmesen” nem a börtön, csak annak címét, a Kozma u. 13-at írták be. Ami azonban mutatja a rendszer romlottságát és erkölcstelenségében is félelmét, hogy a bejegyzésben a halál oka: „fulladás”. Még a titokban elvégzett anyakönyvi bejegyzésben sem merték leírni, hogy akasztással történt kivégzés.
