Illyés Gyula a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb, társadalmi szempontból is meghatározó alakja volt. Rácegrespusztán született 1902. november 2-án, egy Tolna vármegyei apró faluban, ami ma közigazgatásilag Pálfa része. Születésekor még Illésként.
A költő szülei Illés János uradalmi gépész és Kállai Ida háztartásbeli voltak. Nagyapja, aki szintén János volt, juhászként dolgozott, ami a pásztorfoglalkozások arisztokráciájának számított, Illyés Gyula ezt később büszkén emlegette. Apai ágon tehát dunántúli katolikus pásztorősök leszármazottja volt, de anyai ágon alföldi reformátusok voltak az ősei, akik közül több prédikátor is kikerült.
Illyés Gyula irodalmi pályájának ismertetése nem e lapokra tartozik, de néhány dolgot mindenképpen meg kell említeni. Németh László író mellett a népi írók mozgalmának egyik vezető személyisége volt, nem csupán költészete és szociográfiai munkássága, de elméleti, eszmei tevékenysége miatt is. A hatvanas években éveken keresztül javasolták Irodalmi Nobel-díjra, amit azonban nem kapott meg. Idehaza háromszor kapott Kossuth-díjat és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt.
Budapesten hunyt el 1983. április 15-én.
