A családfa és az ősök kutatása összetett ismereteket igényel, de senki sem úgy születik, hogy ezek birtokában van. Megtanulható. A családfakutatásban szívesen adom át tapasztalataimat!
Sok családban még a közelmúlt családtagjairól, az ő adataikról is kevés ismerete van a ma élőknek. A korábbi nemzedékekről pedig alig valami. Kevesen vannak, akik ismerik mind a nyolc dédszülő nevét, születési helyét, hogy hol kötöttek házasságot stb. Vannak persze módszerek és források, amelyeken keresztül megismerhetjük ezeket az adatokat, de sokszor az anyakönyvek adatainál bővebben, az egyes személyek életének egyes eseményeiről is ismereteket szerezhetünk.
Induláskor alapvető a családi ismeretek összegyűjtése és rendszerezése, ezt az anyakönyvek adatainak megkeresése és gyűjtése követi. Ha szükséges, lehet levéltári és egyéb genealógiai forráskutatás is. A helyes családfakutatási módszer szerint minden megismert adatot össze kell gyűjteni, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy melyik, már meglevő adat segít egy másik ős vagy rokon azonosításában.
Egy mai huszon-harminc éves embernek a 19. század elejéig 7-8 nemzedéknyi őse van. Ez 126-254 ember, személyenként akár nyolc-tíz adattal. Ezek rendszerezése sem egyszerű, de az igazi nehézséget az adatok összegyűjtése jelenti.
Az állami anyakönyvezést 1895. október 1-vel indult, addig az egyházi anyakönyvekben szerepeltek őseink. Az állami anyakönyvek esetében is nehezíti azonban a keresést, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jogok miatt nem egyszerű minden adathoz hozzáférni.
Az egyházi anyakönyvek kutatása sem egyszerű. Nehezíti a régies írásmód, vagy a helyesírási szabályok hiánya, nehezíti, hogy minél korábbi anyakönyvi bejegyzésről van szó, annál kevesebb adatot írtak bele. Koronként változott a hónapnevek használata, az anyakönyvekben használt nyelv (latin, német stb.). De volt kor, hogy a kereszteléskor, vagy gyermek halálakor csak az apa nevét írták be, házasságnál pedig egyik szülőét sem. A törvénytelen (ismeretlen apától származó) gyerekek apai ága sem kutatható, ha nem találunk anyakönyvön kívüli adatot. Sok nehézséget okoz, különösen Nyugat-Dunántúlon, a protestáns ősök kutatása, hiszen azokban a vármegyékben, ahol érvényben volt az artikuláris törvénycikk, csak a vármegyékben két-két helyen létrehozott ún. artikuláris helyeken szolgálhatott protestáns lelkész.
Természetesen menet közben is megszerezhetők azok az ismeretek, amelyek segítségével elmélyedhetünk a családi régmúltba, de az alapvető ismeretek megszerzésében én is tudok segíteni. Igény esetén egy-két órás személyes konzultáció keretében ismertetem meg a kutatáshoz szükséges alapvető ismereteket, majd a továbbiakban támogatást nyújtok!
