Weöres Sándor születési bejegyzése után idekívánkozik a költő családfája is. A család ismert története nem nyúlik a távoli ködös múltba, hiszen a család nemesi címét, nemesi előnevét és címerét III. Ferdinánd királytól csak 1638-ban kapta.
Nézzük hát át a generációk sorát, hogy aztán eljussunk a költőig.
A nemesi címet Vörös Mihály és felesége Talabér Kata, valamint az asszony testvére kapta 1638. július 24-én Prágában az uralkodótól. A következő 82 év látszólag eseménytelenül telt, de aztán 1720-ban az adományozott Mihály unokája, a szintén Mihály nevet viselő kuruckapitány többekkel együtt Nemescsón kapott birtokadományt III. Károly királytól. Ezzel a család ezen ága Vas vármegyébe költözött és Vörös Mihály megalapította a család Vas vármegyei evangélikus ágát, amelynek végén fogjuk megtalálni a költő Weöres Sándort.
Vörös Mihálynak Simon Zsuzsannától négy gyermeke született, akik közül az 1710 körül született Mihály lett a költő őse.
Ez a Vörös Mihály ügyvéd volt és kétszer házasodott első feleségétől, Unger Eszter Eleonórától három, a második Armpruster Erzsébettől pedig egy gyermekéről tudunk. Első feleségétől született fia, Vörös Pál, aki 1743. február 9-én látta meg a napvilágot Kőszegen, az ő vonalán megyünk tovább.
Vörös Pálnak felesége, Lepossa Judit tíz gyermeket szült. A népes gyerekhadból a kor viszonyaihoz képest viszonylag sokan megélték a felnőttkort, közülük Weöres István lett a költő dédapja.
Igen, Weöres István kezdte el használni a cifrább, nemesi nevet, bár születése után a keresztelési anyakönyvben még Vörös. István vasi főszolgabíró volt, talán ezért is váltott az iratokon jobban mutató névváltozatra. Kétszer házasodott, első feleségével, mankóbüki Horváth Judittal még az első házassági évfordulót sem tudta megünnepelni annak korai halála miatt. Ezután sokáig nem házasodott meg, majd 1829-ben feleségül vette vései VésseyBorbálát, aki nyolc gyermeket szült neki. Velük a család véglegesen átkerült Kemenesaljára, Ostffyasszonyfára. A családi anyakönyvi bejegyzéseket ezután a csöngei evangélikus templomban kell keresnünk.
Weöres István fiai közül az 1837-ben született Sándor lett Weöres Sándor költő nagyapja, aki Simonyiban (ma Nagysimonyi) vette feleségül völcsei Döbrössy Franciskát. Fiaik közül Géza állomásfőnök lett, Elemér és Sándor a katonaságnál alezredesi rendfokozatig vitte. Sarolta lánya férje, Szilassy Károly ugyancsak állomásfőnök volt, Róza ura pedig Erdélyben ezredes.
Weöres István 1881-ben született Sándor fia volt a költő apja. Anyja nemes Blaskovich Mária, a pár Pécsett házasodott össze 1912-ben. Rá egy évre megszületett Weöres Sándor Szombathelyen. A szombathelyi polgári anyakönyvben az apa még csak főhadnagy.
Weöres Sándor felmenői tehát jogi vagy katonai pályán voltak, utóbbira a költő alkatilag alkalmatlan volt,a jogi pálya pedig nem érdekelte annyira, mint az irodalom. A pápai evangélikus elemi iskolában kezdte tanulmányait, amit aztán Csöngén, a családi birtok székhelyén folytatott a helyi evangélikus iskolában, amíg gyenge egészsége miatt magántanuló nem lett. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezta, ahol Pável Ágoson otthonában volt kosztos diák. Pável Ágoston nyelvész, néprajzkutató, író volt, a magyarországi szlovén kisebbség kiemelkedő alakja, Szombathely és vas vármegye közéletének fontos tagja.
Az érettségit követően indult el Weöres Sándor irodalmi pályafutása. Viszonylag késő, 33 évesen vette feleségül Károlyi Amy költőnőt, aki négy évvel volt idősebb nála. Weöres Sándor költészetén nemzedékek nőttek fel, dallamos verseiből számosat megzenésítettek. Mégis egy Csöngéhez, Kemenesaljához fűződő vers illik ide:
Vasmegyei üdvözlet
Sokszor megyek Szombathelyre,
gondjaimtól szabad helyre,és mellette Oladon
békességem fogadom,sürü fák közt Kámonban
elmerülök álomban,és ha vágyom völgyre, hegyre,
tovább utazom Kőszegre,végtére,
hazatérek Csöngére.
